Favorite Quote
Játékos vagyok, egy harcos, ki nem szarozik, sohasem nézhet vissza,
Mert az agyban úszkálnak a rímek, de a szívben semmi sem tiszta.
Csak egy olyan robot, kinek egy kődarabból van az egész szíve,
És egy szar játékban játszik, aminek Mocskos Élet a címe.
Hiba küzd le minden egyes akadályt, a végén úgysem nyerhet,
Mert ez egy vesztes játszma, itt lépni csak az erős merhet.
Néha nem tudom merre, hisz a legjobb út is a pokolba vezet,
Te is belecsöppentél ebbe, de most meg mosnád mindkét kezed?
Hát fasz kivan veled! Ha belekezdtél, többé vissza nem léphetsz,
Ha már itt vagy a mocsokban, többé máshogy nem is élhetsz!
Törődj bele végre! És hidd el, ez még itt kurvára nem a végzet,
De ez a játék, mint annyi más embert, téged is a pokolra késztet.
Sokáig csak azért szónokoltam, hogy már végre befogjátok!
Ember! Hidd el, én már megjártam a poklot és a mennyországot.
Egyik sem olyan baszd meg, mint aminek elsőre látszik,
Hisz a paradicsomban is van, ki a saját elbaszott életével játszik.
És még mindig van pár jó ember, ki egy hiba folytán a pokolba kerül.
Elég csak egy kurva hülyeség, s az a bizonyos húr pattanásig feszül.
És akkor már hiába imádkozol ember! Nincs semmi értelme!
De nincs értelme sírni se ezen, ha te meghalsz, attól más még élhetne.
Attól még más élheti az életét, hogy te már feldobtad a talpad!
És hiába rimánkodsz baszod, leszarom, hogy te ezt nem akartad!
Hát benyaltad! És most ideje végre most már búcsút venned.
Mert ez egy kibaszott mocskos játék, itt nem szabad hülyének lenned!
Hát íme az a kibaszott játék, mivel játszanak több milliárdan,
Ez az élet, és tégy valamit, ne csak azt nézd, mások mit csinálnak!
Ez egy olyan játszma, mit egyes egyedül az ördög rendez,
És baszd meg! Döntsd már el végre, ki számodra a kedves!
Hogy kibe döfnél tőrt, és kiért adnád akár az életedet oda.
És hidd el, ebben a mocskos életben nem csak az ördög szopat!
Játszanak vele sokan, de a végén mind azt mondja, hogy bárcsak!
Hogy bárcsak ne így alakult volna, bárcsak ne utálnának százan!
Bárcsak gondolkoztam volna, mielőtt ebbe a szarba kezdek bele,
Bárcsak ne születtem volna meg, bárcsak nem szaroztam volna vele!
De hidd el késő! Már lassan minden ember megérzi a pokol lángjait,
Lassan már minden ember megérzi, milyen ha elveszti az álmait.
És az összes angyal is megtudja milyen, ha elveszti a szárnyait,
És megtudja milyen az, ha elvesztesz mindent, és nincsenek vágyaid.
Mert az élet ez egy mocskos, kegyetlen, soha véget nem érő játék,
Csak itt egyetlen egy kibaszott életed van, nem mondhatod hogy: Várj még!!!
Néha még én is elgondolkodok, milyen lehetne, ha angyalként szállnék,
Vagy ebből a játékból csak néhány percre, mint egy sellő kiválnék.
Mi mást kívánnék? Nekem csak ez kell, ennyi nekem kibaszottul elég,
Mert csak egy játékos vagyok, ki jobb sorsot még csak nem is remél!
Egy kibaszott játékban játszom, aminek azt se tudom, mikor lesz vége.
Néha csak nézek ki a fejemből, és várok, várok, mikor mehetek már végre.
Felnézek az égre, s látom a csillagokat hullni az égből, és azt hiszem van remény,.
De nekem tovább kell játszanom, még akkor is, ha leszarnám szívesen az egészt.
Itt ülök a szobámban, az asztalomnál, és játszom az én életem,
A lámpa világít, de elsötétül mégis minden, és elkap a félelem,
Úgy érzem, mintha valaki mindig itt járkálna, itt lenne mögöttem,
Itt mászkálna, miközben írok, a hátam mögött pedig nagyokat röhögne.
Hirtelen eljutok oda le a mélybe, a testem, mintha pokol tüzén égne.
És olyankor örülök, mert tudom, hogy itt a vége, itt a vége-végre!
De reggel újra kezdődik minden, megint, mindig ugyan az a kotta,
Néha úgy érzem, jobb lenne, ha elsüllyednék én is a kibaszott porban.
De nem szabad, nem tudom miért, de valami nem engedi, hogy befejezzem,
Valami arra késztet, hogy tovább kell nyomnom, míg le nem fejeznek.
Néha úgy érzem, talán majd minden megoldódik egyszer,
És akkor majd nem fog szarozni senki, nem lesz annyi gangszter.
De tudom, hogy nem jön ez az idő soha, mert minden megy tovább,
És tudom, hogy ez a generáció még nem fogja megélni a béke korát.
Úgy látszik az élet tovább halad, és az emberiség egymás vérét ontja,
Hisz ez egy kártyajátszma, és a lapokat a pokol főnöke osztja.
Sok ember megszopta, és sok ember él fenn a paradicsomban,
Sok hibátlan ember csinál hülyeséget, így rend szerint változik a kotta.
De mégis mindenki előre néz, és játssza a ki-bebaszott életét,
Ebben az egyetlen ajándék a barátság, a jó múlt és a szép emlék.
Inkám a karom széttenném, kitartanám, és várnám, hogy vége legyen,
Várom, hogy ne nézzenek fasznak, várom, hogy többé hülyére senki ne vegyen.
De ez egy játék, egy életen át tartó szenvedés, mi felemészti a lelked,
|
English
